A Kazincbarcikától 15 km-re északra fekszik Rudabánya. Hazánk, de talán egész Európa egyik legrégibb bányahelye. 

Az őskőkori ember a vastartalmú kőzetek mállásából származó vörös festékföldet az eszközkészítésre és kultikus célokra használta fel.

Az új-kőkori népesség felismerte a termésréz alakíthatóságát, előnyös tulajdonságait, és ebből az istenadta fémből már Krisztus előtt 5500 táján árakat, tűket kalapált, más rézásványokból pedig ékszereket csiszolt.  

A hatalmas vasérckészlet első hasznosítói valószínűleg a szkíták voltak (Krisztus előtt V-II. század).

A Krisztus után a VI. század táján jelentek meg a szlávok, akik évszázadokig művelték a vasérctelepet. A régészeti leletekből egyértelmű a következtetés, hogy a szlávok bucakemencéikben nyersvasat olvasztottak, nemcsak Rudabányán, hanem a Sajó-Bódva köze több más pontján. A Ruda név is tőlük ered, jelentése az ószlávban: érc, vasérc.

A település életében a vasérc hosszú ideig a megélhetést jelentette. Ennek állít emléket az Érc- és Ásványbányászati Múzeum, illetve a Rudabányai Református Templom vasajtaja.